Schimanek Emil

 

 

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.

 

A budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett, melynek elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén. Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke.

 

Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.

 

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója. A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke. Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg.

 

Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki. 1952-ben a műszaki tudományok doktora lett. Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt. A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági Bizottságának.

 

Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg.

 

Számos találmánya volt, a legismertebbek a nevét viselő dieselmotor és karburátor, a diesel-motorgyártás beindításában jelentős szerepe volt. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása. Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

 

 

Kitüntetései:

  • Corvin-koszorú (1942)
  • Kossuth-díj (1948)

Főbb művei:

  • A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912)
  • Esse Karburátor
  • A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
  • A hőerőgépek üzemtana (1948)
  • Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
  • Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
  • Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)
 
© 2008 BME GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR | Template by Joomla Templates