Heller László

 

 

Heller László (1907. augusztus 6. Nagyvárad - 1980. november 8. Budapest) gépészmérnök, egyetemi tanár.

 

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd 1931-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána 2 évig a zürichi műegyetem egyik tanszékén a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta kutatóként.

 

Hazatérve önálló mérnöki tervezői-tanácsadói tevékenységet folytatott. Az 1940-es években dolgozta ki az erőművek víz nélkül, levegővel történő hűtésére a "Heller-System" néven azóta világszerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő a Forgó-féle hőcserélő - amely olcsón és viszonylag kis méretek mellett tudja átvinni a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe - Heller zürichi évfolyamtársa, barátja és munkatársa, Forgó László munkája. (Ezért szokták esetenként Heller-Forgó rendszert említeni.)

 

Úttörő elvi munkát végzett az entrópia addig inkább fizikai jellegű fogalmának a technikai-tervezői gyakorlatba történő bevezetése terén és az új elvek alkalmazásával jelentős javaslatokat dolgozott ki, például atomerőművek körfolyamataira. További, az egész világ technikai fejlődésére ható kezdeményezései közül említésre méltó: a gázturbina mint ipari hőforrás; a nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása; két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban.

 

1951-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetemre. Tanítványai közül itthon és külföldön igen sokan elismert szakemberré váltak. 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Heller László sírja Budapesten a Kozma utcai temetőben található.

 
© 2008 BME GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR | Template by Joomla Templates